Elkészült hírlevelünk őszi, reformáció ünnepére megjelenő száma.
Reformáció, ige, könyv
„Ahányszor csak megszólalok, kiáltanom kell és hirdetnem, hogy erőszak és elnyomás uralkodik. Az Úr igéje csak gyalázatot és gúnyt szerzett nekem egész nap. Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam.” (Jer 20,8–9)
A Kedves Olvasó természetesen joggal korrigál: a helyes, teológiai sorrend ez: ige, reformáció, könyv. Mégis a reformációval kezdjük, hiszen az emlékünnep közeledik, a reformáció hónapja, a Kálvin-évek aktuálissá teszik, míg az ige (elvileg) mindig ott van, a könyvek is tornyosulnak a könyvpaloták csarnokaiban, sőt már digitális formában is, fizikai helyet sem követelve maguknak.
Az ünnep apropóján a három fogalom elválaszthatatlanul szoros kapcsolatát szeretném hangsúlyozni.
Kiindulópontunk pedig Jeremiás próféta idézett vallomása. Az igéről, ami megragad, amin nincs hatalmunk, hanem rajtunk vesz hatalmat, mert ez magának Istennek a hatalma. Ahogy Jeremiás sem kedvtelésből lett próféta, és nem „jobb híján”, de nem is forradalmi hevületből hirdette Isten igazságát, vállalva a gyalázatot és gúnyt, úgy a reformáció általunk nagyra becsült alakjait (így Kálvint) sem önmagukért tartjuk emlékezetünkben, a reformációt sem lassan megkopó, felekezeti jellegű egyháztörténeti jelentőségéért ünnepeljük. Mert a reformátorok „csontjaiba” ugyanez a tűz volt „rekesztve”, a reformáció pedig annak a mindig állandó ünnepe, hogy felismerjük: keresztyénnek lenni nem valami úri passzió vagy polgári létforma, szabadon választható dísz, kitűzhető jelvény, hanem az igén keresztül minket megragadó Istennel való találkozás élet-, egyház- és világformáló valósága, hatalma.
A könyv látszólag esetlegesen kapcsolódik ehhez a gondolatkörhöz. Szerepe mindenképpen alárendelt, mégsem esetleges. Nem véletlen, hogy Jeremiás szavait feljegyezték, nem véletlen, hogy Jézus követői a Szentírást olvasva ismerték fel Mesterükben a Krisztust, és hogy az apostolok írásba foglalták bizonyságtételüket és tanításukat, amit azután nem véletlenül másoltak és terjesztettek a következő generációk. A reformátorokat nyomdagépek termékein keresztül ragadta meg ugyanaz az ige, és a reformációhoz nem véletlenül kapcsolódott a továbbiakban is elválaszthatatlanul a könyvkiadás és -terjesztés.
Sokat beszélhetünk új reformációról, életünk és gyülekezeteink megújulásról, ez azonban az ige nélkül nem fog menni. Amikor tehát a Biblia fordításának, kiadásának és terjesztésének, valamint a Szentírás jobb megértését segítő könyvek kérdéseiről beszélünk, nem valami mellékes, kiegészítő tevékenységet végzünk, hanem ezért a legfontosabb célért teszünk valamit a magunk szerény eszközeivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése