Hét lakótelepi gyülekezet - Könyvajánló a Lelkipásztorban

Szabó Lajos alábbi ismertetője a Lelkipásztor című evangélikus lelkészi szakfolyóirat 2010/12. számában jelent meg.

Czövek Tamás (szerk.):
Írd meg, amiket láttál. Hét lakótelepi gyülekezet
ISBN 978 963 558 160 3; 192 oldal; kartonált; 1200 Ft

[Lelkipásztor]  Nagy bátorság és elszánás kell ahhoz, hogy valaki egy lakótelepi környezetben gyülekezetalapításon fáradozzon. Kitartásra és koncentrációra van szüksége annak, aki erre vállalkozik. Nem hiányozhat az evangéliumi derű és az élet különféle helyzeteihez igazodó egyszerű jókedv sem. Ebben a rendkívüli módon összetett és színes környezetben, ami a lakótelep, fantáziadús és gyakorlatias lelkészek munkájának mégiscsak lehet szép eredménye. Magyarországon több mint kétmillió ember él lakótelepi lakásokban.

Az újkori gyakorlati teológiának egyik nagy kérdése az, hogy hogyan lehet közzétenni és sokak számára segítségként leírni egy-egy gyülekezet sikerének történetét. Ne legyen ez dicsekvés vagy élménybeszámoló, hanem olyan leírás, ahonnan tényleg meríthet az, aki a saját gyülekezeti közösségének sorsán gondolkodik. A történelmi egyházakra ma hazánkban inkább jellemző a stagnáló, vagy épp a fogyatkozás útját járó gyülekezeti állapot.

Nagy energiával kötődhetünk az eddigi hagyományokhoz, de hamar rá kell ébredni arra, hogy új közösségek nélkül nincs megújulás és fejlődés a régiekben sem. Ahol csak a meglévő adottságokhoz akarunk igazodni, ott gyakran elkényelmesedés vagy fásultság lesz úrrá.

A hét lakótelepi gyülekezetről szóló könyv bátorságot, kedvet és lelkesedést teremthet az olvasóban, már pusztán azzal a ténnyel is, hogy mindegyik közösség megújult életű gyülekezet. A semmiből, a kevésből, vagy a már nagyon megfáradt hagyományos képletből nőttek ki ezek a gyülekezetek. Miért éppen itt? Miért éppen ők? Miért éppen nekik sikerült? Feltehetőek ezek a kérdések, és a könyv őszintén és alázatosan válaszol is rájuk.

Nem lehet receptszerű koncepciót leírni. Nem szabad csupán a karizmatikus vezetőkben keresni a megoldást. Nem biztos, hogy az volt a legfontosabb a történetükben, hogy támogatásban vagy megértésben részesültek a születésük során. Mindegyikre van példa, segítségre és nehezítésre egyaránt. Az anyagi, gazdasági háttér is nagyon különböző ezekben a gyülekezetekben. Eltérőek a lehetőségek épületben, munkatársakban vagy a környezet magatartásában. Az egyház vezetése is különböző módon reagált a gyülekezetek születési folyamata során, a cseperedés idején és az önállóság szakaszában. Volt, ahol már a kezdeti, álmodozási korszakban is jelen volt és bíztatással közeledett a vezetés. De van olyan történet is, ahol sokféle formában éppen ennek hiánya jelentett nagy akadályt, nehezítést. A közös a hét lakótelepi gyülekezet történetében az, hogy mindegyik esetben holisztikus missziói szemlélettel és a jól működő közösség erősítésével álltak hozzá a gyülekezetépítés feladatához.

Tanúságot tesznek a könyv fejezetei arról, hogy mennyire nem egyszerű, mégis az egyetlen járható út az, ha az evangélium valóban úgy jelenik meg a gyülekezet szolgálatán keresztül, hogy „nem elvont, hanem konkrét, és nem individualista, hanem holisztikus megváltásra utal”. (9. o.) Ennek a hét református gyülekezetnek nagyon speciális a helyzete azzal, hogy mindegyik egy városi és lakótelepi környezetben végzi a szolgálatát. Lehet azt gondolni, hogy ez a könnyebb helyzet ma, mivel sokan élnek itt, és van kiket megszólítani. Ha elolvassuk a könyvet, akkor világos lesz számunkra, hogy milyen heterogén összetételű ez a környezet, és ha az egyéni sorsokat és életutakat csak egy kicsit is megnézzük az elmesélt történeteken keresztül, akkor látjuk be igazán ennek a küldetésnek a nagy kihívását. Arra különösen nagyszerű példa ennek a hét gyülekezetnek a története, hogy ma minden gyülekezeti közösség a bizonytalanban, a váratlanban vagy az előzetes elképzelésektől eltérőben bontakozik ki, ha valóban vállalja a küzdelmet a növekedésért. Sokféle és változatos erőfeszítések történnek ma azért, hogy megelevenedjen egy közösség. De sohasem lehet felesleges ebben a küzdelemben az, hogy mások munkáját megismerjük és tanuljunk az ő sikereik és kudarcaik, külső és belső harcaik megismerésével.

Lényeges a kötet bevezetőjének megfogalmazása. „Ezen történetet azonban azért volt érdemes megörökíteni, és reméljük, azért érdemes végigolvasni, mert új, mondhatni ismeretlen társadalmi és egyházi helyzetekben gyülekezetek jöttek létre, ami új hozzáállás, sajátos látás és a Szentlélek Isten vezetése nélkül elképzelhetetlen lett volna. A kötetben többször is előforduló „látás” szóval azt a szemlélet- és gondolkodásmódot akarjuk jelölni, amely a gyülekezetek megszületéséhez és irányításához, a gyülekezeti munkához és misszióhoz nélkülözhetetlen.” (14.old.)

Irigylésre méltó a könyvben a lelkészek és önkéntesek valóban működő, és sok emberi életet elérő fáradhatatlan lendülete. De legalább ennyire izgalmas az, hogy a közösségek életében mindig voltak és vannak olyanok, akiknek egy meghatározott pillanatban és többiek számára megtapasztalhatóan, ajándékként kapott „látásuk” van. Talán ez az egyik nagy titka annak, hogy hogyan jöhet létre új gyülekezet napjainkban is.

A 192 oldalas könyv rámutat arra is, hogy jól átgondolt és következetesen végigvitt missziói stratégiára éppúgy szükség van, mint az integratív lelkészi munkára. Az egyszemélyes, lelkészcentrikus gyülekezetfelfogást gyorsan el lehet felejteni, ha komolyan vesszük a könyv összefüggéseit. Előttünk lehet azonban az a befogadó és megszólító lelkész típus, aki minden érdeklődőben nagyon hamar meglátja a gyülekezet új tagját is, de legfőképpen valamilyen konkrét szolgálatra alkalmas önkéntes segítőtársat.

Fontos gyülekezetépítő olvasmányt tett elénk a Kálvin Kiadó ezzel a könyvével, amit lelkészek és gyülekezeti tagok egyaránt olvashatnak azzal a szándékkal, hogy érdemes több odafigyeléssel és nagyobb koncentrálással fáradozni ma is a régi és új, falusi és városi vagy éppen vidéki és fővárosi környezetben a gyülekezetépítésen.

Szabó Lajos