2011. január 21., péntek

A Szépirodalmi Figyelő Bojtiról, a nagyszívű kiskutyáról

A Kiadónk gondozásában megjelent gyermekkönyvről a Szépirodalmi Figyelő 2010/6. számában jelent meg Láng Eszter ismertetője. A hajtás után nálunk is olvasható.

Győri Katalin
Bojti
Történet egy nagyszívű kiskutyáról
Gellén Sára illusztrációival
ISBN 978 963 558 154 2; 180×180mm; 44 oldal; keménytáblás; 1400 Ft

Egy kutyamama és tíz kicsi – nem indián, csak kutyakölyök. Aprócskák, vaksik, dundik, éhesek, tejszagúak. Egy alom, egy család, az anyai gondoskodás ölelésében, kicsiny, de teljes világ, ha kutyányi is. Hogy aztán egy pillanat alatt felboruljon a rend, az otthon, a biztonság, és durva, értelmetlen, idegen erő zúzza szét a meghitt családi boldogságot. Egy otromba, kíméletlen kéz, egy zsák félelmetes, rideg börtöne, egy jeges folyó bénító hidegsége és levegőhiány. És kölykeit mentő, végsőkig, a pusztulásig küzdő anyakutya, és értelmetlen pusztulása az ártatlan kicsinyeknek. Embervilág. Csak az ember képes ilyen tudatosan pusztítani. Az állatokat, környezetét, embertársait – gondolom én.
Bojti, a történet hőse nem tűnik ki semmiben. Valószínűleg nem fajtatiszta, nem használható vadászatra sem. Egyszerű, világosbarna szőrű állat, az egyetlen megmaradó az alomból, akit az anya meg tudott menteni. Aki elveszti testvérkéit és elveszti anyját is. Aki traumák sokaságán esik át. Megjárja az utcát, kóbor állatként vészeli át a telet. Megismeri a sintértelepet is. Kiképzik vakvezető kutyának, ahol meg kell tanulnia, hogy a gazda biztonsága az első, szava szent, s hogy a kutya hűséges mindhalálig. Meg is tanulja. Mégis a szeretetről szól ez a könyv. A szívről. Az önfeláldozásról, a jóságról. Nehéz meghatottság nélkül végigolvasni, akkor is, ha tudjuk, manapság nem divat meghatódni.
Győri Katalin könyvét gyermekeknek szánta. De tudjuk, hogy a gyermekeknek írott könyvek közül mindig azok a legértékesebbek, amelyek egyformán szólnak mindenkihez. Ilyen ez a történet is: nemcsak a gyermeki lelket, a felnőttekét is megérinti. Nincs benne pedig semmi tudatos marketingfogás. Épp egyszerűségével, keresetlenségével hat. Majdnem tényszerű a mesélés, és a kiskutya helyébe odaképzelhetünk egy jóravaló emberi alakot is. Győri Katalin szövegébe nem vegyül semmilyen bántóan didaktikus felhang. Csak őszinteség, elkötelezettség, ragaszkodás, hűség, szeretet. Olyan értékek, amelyek túlmutatnak a mindenkori divatokon, s amelyek nélkül sivár és szomorú lenne az élet. Filozófiai vetületei vannak a történetnek, s a felnőtt, aki megért már egyet-mást, tanult ezt-azt a világról, a kiszolgáltatottságról, óhatatlanul is párhuzamot von megélt, megtapasztalt történelmi időszakokkal. Vagy legalábbis eszébe jut sok minden. A gyermek pedig megtanulja, hogy rossz dolgok is lehetségesek, hogy van kegyetlenség is a világon. Jobb, ha innen tanulja, mint ha a televízióból – gondolom én.
Nemcsak a szövegről kell azonban szólnunk: Gellén Sára, a Visart francia művészeti akadémia hallgatója nagy empátiával és önálló látásmóddal rajzolja-festi végig a kötetet. Itt nem csupán illusztrációról van szó: a képek is mesélnek, és miközben szerves részét képezik a kis könyvnek, önmagukban is megállják helyüket. Az alkotó akvarelltechnikát alkalmaz. Meleg hatású barnák közvetítik az otthon biztonságát, hidegebb, kékes, zöldes, szürkés árnyalatokkal festi meg a tragikus részeket, vagy éppen „dübörgő” éles-piros színekkel a veszélyt, az agressziót. Néhány vonallal érzékelteti a jellemző tulajdonságokat. A figurák kicsit bumfordiak, talán „gyerekesek” is, ám ez szándékolt és igen jól eltalált: közérthető és kedves, de úgy, hogy soha nem csúszik át édeskés ízbe. Az ifjú művésznő bőkezűen mérte a képeket: a könyv minden oldala meg van festve, de mértékkel, finoman, visszafogottan.
Könyvészetileg is jó munka a könyv, biztos ízlést, szakmai tudást tükröz. A tördelés szervesen illeszkedik a képekhez. A minden szempontból igényes kiadvány formája négyzet, nem nagy, de nem is kicsi: éppen kézbe való.
Láng Eszter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése