Dicsőség a magasságban Istennek,
és a földön békesség,
és az emberekhez jóakarat.
(Lk 2,14)
Karácsony ünnepéhez közeledve szeretettel köszöntjük Baráti Körünk tagjait, blogunk olvasóit, azokkal a szavakkal, amelyekkel Lukács evangélista jegyzi fel az angyalok Istent dicsőítő énekét. Bárcsak ezek lennének ünnepeink és hétköznapjaink meghatározói!
Furcsa dolog a dicsőítő ének. Az ember úgy gondolná, hogy talán nincs is rá szükség. Istennek így is, úgy is megvan a dicsősége a magasságban, attól pedig még nem lesz békesség, hogy mi azt kívánjuk és erről beszélünk – vélhetnénk. Mégsem fölösleges. A titok abban van, hogy Isten minket is bevon az őt magasztalók, az ő békességét teremtők (vagy legalább közvetítők) és az ő jóakaratát keresők és megvalósítók körébe. Ebben az evangéliumi történetben is azt olvassuk, hogy még az Úr angyala is a „mennyei seregek sokaságához” csatlakozik (13), majd ugyanezt teszik a pásztorok, miután találkoznak az értünk született Megtartóval: „visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent” (20), amivel tulajdonképpen ők is csatlakoznak az angyalok énekéhez. Nagyon fontos, hogy mi se maradjunk némák, még akkor sem, ha volna rá épp elég okunk. Szóljon ez az ünnep arról, hogy Isten megszólít bennünket, és minket is beszédre indít: imádságra, az ő magasztalására, a róla szóló bizonyságtételre és egy-egy jó szóra egymás felé!
Ebben segíthet minket az, ha odafigyelünk naponként a Szentírásra, ha a Szentírás jobb megértését segítő könyveket olvasva elmélyedünk az ő ismeretében és a róla való gondolkodásban, és ha karácsonykor (is) gondolunk arra: a legjobb ajándék talán éppen egy megszólító könyv lehet.
Szeretettel köszöntöm Testvéreinket, békés és áldott karácsonyt kívánva a Kálvin Kiadó munkatársai nevében is,
Dr. Galsi Árpád
igazgató
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése