A Reformátusok Lapja 2011. július 24-ei számában olvasható Petrőczi Éva ismertetője Szarka Miklós könyvéről.
Az immár hagyományos tavaszi Könyvfesztivál egyik legjelentősebb egyházi könyvkiadói vállakozása, a könyves karnevál nyüzsgésén túlmutató, csöndes, de tartós ünnepe Szarka Miklós új könyvének megjelenése. A közismert és közszeretetnek örvendő szerző református lelkészként, pár- és családtereapeutaként, klinikai lelkigondozóként, s végül, de nem utolsósorban tizenkilenc évig a Református Házasság- és Családsegítő Szolgálat alapító vezetőjeként szolgált. Továbbá számos életgyógyító írással és megszámlálhatatlan előadással.
Munkásságának lényegét, jelentőségét ebben a most megjelent első kötetében Fekete Károly professzor, a Doktorok Kollégiumának alelnöke így foglalta össze: „A Hatszemközt tucatnyi esete világossá teszi számunkra, hogy a krízishelyzetek a személyiségformálás kohóivá lehetnek. Nincs krízishelyzetek nélküli élet, hiszen a kősziklára épült ház példázata szerint a szelek és vizek együttesének ellenerejében kell állva maradnia életházunknak. Vagy ahogyan Péter levele utal rá, a próbák alatt ég ki életünkből a salakaanyag, s nemesebbé, tisztábbá válik. Így a kiállt krízishelyzetek növelik hitünk állóképességét, ellenálló erejét… Jelenkori sokarcú és sokkoló válsághelyzeteinkben segítse elő ez a kötet is Krisztus-arcúvá formálódásunkat…”.
Az immár hagyományos tavaszi Könyvfesztivál egyik legjelentősebb egyházi könyvkiadói vállakozása, a könyves karnevál nyüzsgésén túlmutató, csöndes, de tartós ünnepe Szarka Miklós új könyvének megjelenése. A közismert és közszeretetnek örvendő szerző református lelkészként, pár- és családtereapeutaként, klinikai lelkigondozóként, s végül, de nem utolsósorban tizenkilenc évig a Református Házasság- és Családsegítő Szolgálat alapító vezetőjeként szolgált. Továbbá számos életgyógyító írással és megszámlálhatatlan előadással.
Munkásságának lényegét, jelentőségét ebben a most megjelent első kötetében Fekete Károly professzor, a Doktorok Kollégiumának alelnöke így foglalta össze: „A Hatszemközt tucatnyi esete világossá teszi számunkra, hogy a krízishelyzetek a személyiségformálás kohóivá lehetnek. Nincs krízishelyzetek nélküli élet, hiszen a kősziklára épült ház példázata szerint a szelek és vizek együttesének ellenerejében kell állva maradnia életházunknak. Vagy ahogyan Péter levele utal rá, a próbák alatt ég ki életünkből a salakaanyag, s nemesebbé, tisztábbá válik. Így a kiállt krízishelyzetek növelik hitünk állóképességét, ellenálló erejét… Jelenkori sokarcú és sokkoló válsághelyzeteinkben segítse elő ez a kötet is Krisztus-arcúvá formálódásunkat…”.
Nem véletlenül fejeztem be a mondat közepén az előszóból vett, Krisztus arcát is felvillantó idézetet: hiszen a címben szereplő „hatszemközt” világossá teszi: Szarka Miklósból üdítően hiányzik a megfellebbezhetelen „lélekkurkászok” gőgje, nem képzeli azt, hogy az egy terapeuta – egy páciens képlet elegendő a gyógyuláshoz, a terhektől való megszabaduláshoz. A „négyszemközt”, mint kezelési módszer számára nem elfogadható. Minden mondatával hiszi és vallja: ha hiányzik a „hatszemközt”, ha Krisztus nincs jelen a gyógyító folyamatban, igazi, tartós lelki megerősödés, megmenekülés nem remélhető. Nincs az a földi anyától született szakember, aki Isten segítsége nélkül, csak saját szaktudásával tartós védőpáncélt tudna kalapálni a hozzá fordulóknak.
A könyv 12 esettanulmányt közöl, olyan kérdésekről, amelyek sokakat, sokunkat gyötörnek, a karriertől a családépítésig, a családi életen belüli győzelmektől a veszteségekig, beleértve a gyermekhalál gyötrelmes, szülő- és lelkészpróbáló eseteit. Mind a tizenkét epizódon nem tudunk most végighaladni, ezért azt a kettőt említem meg, amelyek manapság leginkább égető kérdések éltető megoldásait kínálják. Közismert tény, hogy napjainkban a gyermekvállalással nagyon sok emberpár jóformán a biológiai óra lejártáig vár, egyrészt anyagi gondokra, másrészt karrierépítésre, harmadrészt pedig arra hivatkozva, hogy a „mi ketten” szövetséget (ahogyan a szerző nevezi) nem akarják, nem tudják feláldozni ama harmadikért, a gyermekért. Az autentikus pszichológusi szakszöveget bölcs biblicitással vegyítő fejezet befejező részében erről a következőket olvashatjuk: „A mai embernek is látnia kell, hogy egy emberi élet fogantatása egyszerre csoda és titok. Úgy tűnik, hogy a mi akaratunk függvénye a nemzés és a fogantatás, de ez csak látszólagos. Számtalanszor szembesülök azzal, hogy az ember nem akarja, és valaki mégis nemz, és valaki mégis fogan… Innen pedig már rajtunk a sor – férjeken, feleségeken – , hogy vonjuk be a mi magzatunkat a mi közösségünkbe, a mi szeretetünkbe és a mi családunkba.”
Egy másik, ugyancsak fájdalmasan időszerű epizódja a könyvnek a Karrier – Siker vagy áldás? című fejezet. A karrier beteljesülésének, a sikernek a hiányától szenvedők, vagy éppen a sikeres életpályáról letaszítottak számára gyógyító erővel hatnak az alábbi, e három fogalmat gondosan megkülönböztető, elkülönítő, s ezzel máris hatékony szavak. Hiszen világosan megmutatják: vehet életünk sikertelen, karriertől ugyancsak távolra sodró fordulatokat, ez azonban nem jelenti, nem jelentheti a harmadik, a legfontosabb elem, az áldás elveszítését. Sokaknak, sokunknak adhat ez erőt manapság, különösen a már idősödő korosztálynak, akik napról-napra szembesülnek azzal az élménnyel, hogy – bármennyire szívvel-lélekkel-értelemmel dolgoztak is – munkahelyükön már lelkesen számolgatják, hány napig szívják el a levegőt a fiatalabbak elől: „Először, más a karrier, más a siker, és más az áldás. A karrier az, hogy mindenképpen a csúcsra kell jutnom, mert egyébként nem teljesedik ki az erre irányuló vágyam. A siker esetében nem kifejezetten a csúcsra jutás érdekel, hanem az, hogy én sikeres legyek. Az áldás pedig az, hogy minél többet adhassak át az Istentől kapott ajándékokból, mert Isten az, aki kiteljesíti a bennem lévő értékeket mások javára, és áládássá leszek. Jó, ha különbséget teszünk ezen fogalmak között. Nem ellenzem sem a sikert, sem a karriert, csak szeretném felhívni a figyelmet ezeknek a veszélyeire. Ezért tartom fontosnak az áldást. Az áldás fogalmának fényénél érzékeljük a karrier és a siker veszélyeit.”
Mint ezek a rövid tallózások is érzékeltették: Szarka Miklós könyve nagyon változatos témákat jár körül. Így a jegyesoktatástól a gyermekvédelemig, (itt kiemelten gondolhatunk az egyházi iskolákra) a gyász-munkacsoportoktól a csapatépítő rendezvényekig, s természetesen az elmélyült, magányos tanulmányozásig, számtalan befogadóra, nagy és hálás olvasótáborra számíthat.
A könyv 12 esettanulmányt közöl, olyan kérdésekről, amelyek sokakat, sokunkat gyötörnek, a karriertől a családépítésig, a családi életen belüli győzelmektől a veszteségekig, beleértve a gyermekhalál gyötrelmes, szülő- és lelkészpróbáló eseteit. Mind a tizenkét epizódon nem tudunk most végighaladni, ezért azt a kettőt említem meg, amelyek manapság leginkább égető kérdések éltető megoldásait kínálják. Közismert tény, hogy napjainkban a gyermekvállalással nagyon sok emberpár jóformán a biológiai óra lejártáig vár, egyrészt anyagi gondokra, másrészt karrierépítésre, harmadrészt pedig arra hivatkozva, hogy a „mi ketten” szövetséget (ahogyan a szerző nevezi) nem akarják, nem tudják feláldozni ama harmadikért, a gyermekért. Az autentikus pszichológusi szakszöveget bölcs biblicitással vegyítő fejezet befejező részében erről a következőket olvashatjuk: „A mai embernek is látnia kell, hogy egy emberi élet fogantatása egyszerre csoda és titok. Úgy tűnik, hogy a mi akaratunk függvénye a nemzés és a fogantatás, de ez csak látszólagos. Számtalanszor szembesülök azzal, hogy az ember nem akarja, és valaki mégis nemz, és valaki mégis fogan… Innen pedig már rajtunk a sor – férjeken, feleségeken – , hogy vonjuk be a mi magzatunkat a mi közösségünkbe, a mi szeretetünkbe és a mi családunkba.”
Egy másik, ugyancsak fájdalmasan időszerű epizódja a könyvnek a Karrier – Siker vagy áldás? című fejezet. A karrier beteljesülésének, a sikernek a hiányától szenvedők, vagy éppen a sikeres életpályáról letaszítottak számára gyógyító erővel hatnak az alábbi, e három fogalmat gondosan megkülönböztető, elkülönítő, s ezzel máris hatékony szavak. Hiszen világosan megmutatják: vehet életünk sikertelen, karriertől ugyancsak távolra sodró fordulatokat, ez azonban nem jelenti, nem jelentheti a harmadik, a legfontosabb elem, az áldás elveszítését. Sokaknak, sokunknak adhat ez erőt manapság, különösen a már idősödő korosztálynak, akik napról-napra szembesülnek azzal az élménnyel, hogy – bármennyire szívvel-lélekkel-értelemmel dolgoztak is – munkahelyükön már lelkesen számolgatják, hány napig szívják el a levegőt a fiatalabbak elől: „Először, más a karrier, más a siker, és más az áldás. A karrier az, hogy mindenképpen a csúcsra kell jutnom, mert egyébként nem teljesedik ki az erre irányuló vágyam. A siker esetében nem kifejezetten a csúcsra jutás érdekel, hanem az, hogy én sikeres legyek. Az áldás pedig az, hogy minél többet adhassak át az Istentől kapott ajándékokból, mert Isten az, aki kiteljesíti a bennem lévő értékeket mások javára, és áládássá leszek. Jó, ha különbséget teszünk ezen fogalmak között. Nem ellenzem sem a sikert, sem a karriert, csak szeretném felhívni a figyelmet ezeknek a veszélyeire. Ezért tartom fontosnak az áldást. Az áldás fogalmának fényénél érzékeljük a karrier és a siker veszélyeit.”
Mint ezek a rövid tallózások is érzékeltették: Szarka Miklós könyve nagyon változatos témákat jár körül. Így a jegyesoktatástól a gyermekvédelemig, (itt kiemelten gondolhatunk az egyházi iskolákra) a gyász-munkacsoportoktól a csapatépítő rendezvényekig, s természetesen az elmélyült, magányos tanulmányozásig, számtalan befogadóra, nagy és hálás olvasótáborra számíthat.
Petrőczi Éva
Szarka Miklós
Hatszemközt
Égető kérdések – éltető válaszok
ISBN 978 963 558 170 2; A/5; 156 oldal; kartonált; 990 Ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése