2010. november 26., péntek

125 éve született Fülep Lajos

Ebben az esztendőben emlékezünk a 20. századi magyar művészettörténet-írás ikonjára, Fülep Lajosra, aki hosszas és izgalmas pályája során sok minden volt: tagja a Vasárnapi Körnek, szerzője a Nyugatnak, tevékenykedett református lelkészként, fordított Nietzschét, foglalkozott társadalompolitikával, volt tanszékvezető egyetemi tanár és rangos művészettörténeti szakfolyóiratok szerkesztője.
Ezúttal a Dizseri Eszter által gondosan összeállított, és a Kálvin Kiadó által 2003-ban megjelentetett életrajzi kötetét ajánljuk az olvasók figyelmébe, amely azóta is egyedülálló és hiánypótló mű, s egyben méltó tisztelgés a neves magyar polihisztor személye és munkássága előtt.
Dizseri Eszter
Fülep Lajos élete
ISBN 963300943 X; B/5; 312 oldal + 4 oldal melléklet; keménytáblás; 1900 Ft
A meglehetősen ellentmondásos tulajdonságokkal rendelkező, ámde zseniális XX. századi személyiség, az író-filozófus-művészet-történész-kritikus-református lelkész Fülep Lajos életét dolgozza fel e könyv a kortársak, kutatói, tanítványai, rokonai, ismerősei vallomása, a még fellelhető dokumentumok, valamint saját írásai alapján.
„Ugyan a könyv anyagának aprólékos összegyűjtése, a vallomástevőkkel való személyes kapcsolatkeresés több küzdelmes évébe telt (a szerzőnek), de hajtotta a választott hős mélyebb megismerésének és jelleme megfejtésének a tárgya, és hitt abban, hogy kincsre lel. És valóban, nem látványos, pepecselő munkája közben, egy-egy adat felszínre hozása után számos esetben lett katartikus élménnyel gazdagabb, és ezek segítették kialakítani benn az egyre tiszteletreméltóbbá és elismerésreméltóbbá váló Fülep Lajos képét.
S hogy miként gondolkodnak róla a kortársak, kutatói és a mindenre érzékeny író-költő tanítványai, akik több évtizedig haladtak együtt vele a barátság sokszor árnyas, ellentétes oldalt is megmutató útján?
»A válogatás kérlelhetetlen mestere« – írja róla Takáts Gyula. »A keserű igazságok prófétája« – vallja Lakatos Kálmán. »Autonóm ember volt, etikailag ritka gyönyörű figura« – mondja Lackó Miklós. »Keresse vesztett nyomdokát, / ki még eléri / a szellem tűfokán« – véli egy versében Fodor András. »Völgyek imbolygó tornyait / és csontokkal telt hajlékokat / mint kondát, makkoltatni hajtja« veti papírra költői képét Weöres Sándor.
És maga a megszólított, Fülep Lajos hogy gondolkodott önmagáról, életéről, feladatáról, rendeltetéséről?
»Hiszek abban, hogy az Istennek valami szándéka van velem…« írta a nagyon termékeny harmincas éveiben Ravasz László püspöknek. Valóban volt.” (Részlet a Bevezetésből)
A teljesség igénye nélkül íme még néhány név azok közül, akik megosztották a szerzővel Fülep Lajoshoz kapcsolódó élményeiket: Kosáry Domokos, F. Csanak Dóra, Hernádi Gyula, Fodor Andrásné, Lator László, Tornai József, Domokos Mátyás, Beney Éva, Tornai József.

Könyvajánló beszélgetés Dizseri Eszterrel a Kálvin Kiadó gondozásában megjelent köteteiról*
Dizseri Eszter a hajdani Pannónia Filmstúdióban töltött közel két évtizedes rajzfilmes, majd PR-vezető tevékenysége alapján írta meg a magyar animáció történetét felölelő „tankönyveit”, melyeknek nemrég fejezte be harmadik, befejező darabját A Kecskeméti Rajzfilmstúdió címmel. De még mindig foglalkoztatja Zsindelyné Tüdős Klára személyisége is, akiről a 90-es évek elején jelent meg első, nagyobb terjedelmű dokumentumkötete.
A Kálvin Kiadónál megjelent művei közül most három kapható, melyek témájukat tekintve a fentiekhez hasonlóan hézagpótlóak. Velük kapcsolatos kérdéseinkre a szerző személyes hangú karácsonyi könyvajánlatként válaszol olvasóinak.
– Mi indította arra, hogy viselkedési tanácsokat írjon a sokak által „formálhatatlannak” ítélt serdülő korosztálynak? (Illik, nem illik? 1998, 1999, 2000, 2005).
– Mindenekelőtt a segítő szándék. Manapság a televízió ontja a helytelen, megtévesztő, zsákutcába vivő magatartási formákat, és a fiatalok ismeret, segítség híján magukra hagyva botorkálnak e zűrzavarban, hogy például mire figyeljenek köszönéskor, bemutatkozáskor, családon belül, étkezéskor, társas együttléteken, vagy éppen templomi közösségben. Ezeket a „szabályokat” a saját érdekében szükséges egy fiatalnak elsajátítani.
– Feltűnő az a kedves határozottságba bújtatott azonosulás, amellyel 5–14 éves beszélgető-partnereit „véleménymondásra” bírta Gyerekek a Miatyánkról című kis kötetében (Kálvin Kiadó–Harmat Kiadó 2000, 2007). Hogyan készültek ezek az interjúk?
– Mintegy ötven gyerekkel beszélgettem vallásra, vallásnélküliségre, nemre, szociális körülményekre, etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül. Értik-e a gyerekek a Miatyánkot? Van-e Istenről, a gonoszról, mennyről, kísértésről valami elképzelésük? Mennyire érzik ezt az imádságot sajátjuknak, vagy pedig kívülről fújják, de semmi közösségük nincs a mondott szöveggel? A gyerekek, mint mindig, most is őszinték voltak. Vallomásaik színesek, maiak, olykor nyersek, de számomra megszégyenítően gazdag istenhitről tettek bizonyságot.
A Kálvin Kiadónál legutóbb 2003-ban jelent meg a Fülep Lajost bemutató nagyszabású életrajzi munkája. Ki volt ő, és miért fontos emlékezni személyére?
– Fülep Lajos a 20. század egyik legkiemelkedőbb hazai polihisztora. Meglehetősen ellentmondásos tulajdonságokkal rendelkező, ámde zseniális személyiség volt, akit egyrészt írói, művészettörténészi, filozófusi, kritikusi tevékenysége okán tartunk számon, másrészt pedig református teológiai elkötelezettsége miatt. Harminc évig volt kistelepülések lelkésze, ebből több mint húsz évet a festői környezetű, mecsekalji Zengővárkonyban töltött. Hálás gyülekezete a parókián a Fülep Lajos Múzeum létrehozásával tisztelte meg emlékét.
*Megjelent a Kálvin Kiadó negyedéves hírlevele, a Kálvin Téka 2007 karácsonyi számában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése