A régiek elmúltak, íme, újjá lett minden – szólhatna az ige a Szigetszentmiklósra érkezők szívében, ahol az egykori Erkel Ferenc utcai rendőrkapitányság helyén ma egy gyönyörű református templom áll. A tízéves fennállását ünneplő gyülekezet adott otthont a Czövek Tamás szerkesztésében megjelent, Írd meg, amiket láttál című, hét lakótelepi gyülekezet születését közreadó könyv bemutatójának október 30-án.
Magyarország lakosságának mintegy egyharmada él panellakásokban. A lakótelepek szemlélhetők adottságként vagy jobb híján lévő lehetőségként, a lakótelepi lelkészek viszont kiváltságként tekintenek rá. „A szürke háttérben még inkább ragyog Isten országa” – mondta köszöntőjében Harmathy András, a szigetszentmiklósi gyülekezet lelkipásztora, aki kiemelte: a lakótelepi gyülekezet kovász, ami láthatóan templomtérré formálta át a rendőrségi lőtermet, de háló is, ami összegyűjt, és teljesen megtelik az Igére vágyókkal, ha van, aki kinyújtsa feléjük a kezét. Sok ugyanis a szenvedélybeteg, a csellengő fiatal vagy a magára maradt öreg – itt generációk is összetalálkoznak. A lelkipásztor hozzátette: a gyülekezet olyan, mint a szántóföldbe rejtett kincs, hiszen megtartó ereje van.
Csizmady Adrienne szociológus, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa, egyetemi docens előadásában a lakótelepek térbeli-társadalmi változásairól beszélt. A lakótelepek fizikai és társadalmi problémát is jelentenek – bár idehaza korántsem akkorát, mint mondjuk Bulgáriában. Nyugat-Európában a lakótelepek felújítása sem hozott tartós sikert, mivel nem kapcsolt hozzá szociális programokat. „Ha a bent élőkkel nem törődünk, nem lesz hatékony a felújítás” – fogalmazott az előadó, aki figyelmeztetett: a ma divatos lakóparkok és a hetvenes években divatos lakótelepek között igen sok párhuzam vonható, a jövő díjhátralékosai a most hitelből alacsonyabb státuszú lakóparkba költözők lesznek.
Az előadás után a gazdagréti gyülekezet Betonfalu című kisfilmét nézték meg a résztvevők, amelyben a panelvilág személytelenségét mutatták be az alkotók. A film után Steinbach József dunántúli püspök beszélt a gyülekezetalapítás teológiai aspektusairól. A 2Kor 2,12–15 alapján elmondta: a misszió az evangéliumhoz, egy konkrét helyhez, elsősorban szóbeli bizonyságtételhez kötött állandó szolgálat, amelynek az eredményét Isten adja. Mindezt az eredményt egy felgyorsult, szekularizált, értékválságban lévő világban várjuk. A püspök Kantra hivatkozva elmondta: igenis vannak egyetemes értékek, amelyeket az egyháznak kötelessége közvetíteni, de hozzátette, hogy a misszió az empátiával kezdődik. Végül kiemelte azokat a fontos csomópontokat, amelyek meghatározzák a nemrég kiadott panelmissziós könyvet: Newbigin kérdését, hogy mennyire emelhető a Krisztus-hit a nyilvános igazság szintjére, a holisztikus misszió elvét, amely szerint Isten mindenkire igényt tart, hagyomány és újítás viszonyát, a konkrétumokat az általánosságok helyett. Hozzátette: az új gyülekezetek születésében kiemelt szerepük van az egyházvezetőknek – a Dunántúlon már tervezik új gyülekezetek létrehozását.
A nap második felében megtartott, igen felszabadult kerekasztal-beszélgetésen Harmathy András szigetszentmiklósi, Dandé András miskolc-avas-déli, Czövek Tamás és Lovas András gazdagréti lelkészek válaszoltak Mucsi Zsófia, a Kálvin Kiadó munkatársának kérdéseire. Mint kiderült, már lassan nyolc éve létezik az úgynevezett panelkör, amely egyfajta lelkigondozói és szakmai kör volt. „Eleinte hárman voltunk, Lovas András, Harmathy András és én” – emlékezik vissza Zámbó András káposztásmegyeri lelkipásztor a kör indulására, és hozzátette: nagyon jó érzés volt, amikor a kör bővült, és például Szénási János pécs-kertvárosi lelkipásztor is a közös gondolkodás részese lett. „János volt ennek az egésznek az úttörője, hiszen Pécsett már a nyolcvanas években alakult panelgyülekezet” – fogalmaz Zámbó András. Az egy-egynapos panelköri összejöveteleket többnapos panelkonzultációk követték, és nemcsak a lelkészek, hanem az egyes gyülekezetek között is szövődtek kapcsolatok. Most az aktuális kérdés az új gyülekezetek plántálásának kérdése – a lelkipásztor szerint egy közösségnek már tizenöt-húszévesen képesnek kell lennie támogatni egy új gyülekezet létrejöttét, és említi, hogy az ő gyülekezetébe is többen járnak be egy szomszédos településről. „Abból a tíz családból már lehetne egy gyülekezetpalánta” – véli Zámbó András.
Szabó István dunamelléki püspök a Róm1,13–17 alapján tartott hálaadó istentiszteletet. Elmondta: az apostol levele alázatra vall, aki a „római panelmisszióba” nem okítani ment, hanem hitből hitbe, hogy épüljön Isten ismeretében. Ez kötelessége, amihez egyben készséget is kap, így a kötelesség nem válik rutincselekvéssé. A püspök Kantot idézve magyarázta Isten logikáját: „mivel meg kell tenned, ezért meg tudod tenni”, és hozzátette, hogy a keresztyének nem opciók között válogatnak. Pál apostol nem szégyelli Krisztus evangéliumát, és ez szabaddá teszi őt arra, hogy teljesítse kötelességét. „Ha őt elfogadod, mindent kapsz: ez az Isten üzlete” – mondta Szabó István, és hozzátette: el kell gondolkodnunk azon, hogy mi vajon mit követelünk az Istentől, aki kötelessé, készségessé és szabaddá tesz hirdetni a legnagyobb kincsünket, Istennek a Jézus Krisztusban megjelent üdvözítő szeretetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése