Elégedettség és tisztelet a párkapcsolatban

„Vele megelégszem…” a házassági eskü egyik legrejtélyesebb mondata, amit a szépen hullámzó szöveg elmondásakor alig veszünk észre. Örülünk, ha nyelvünk nem gabalyodik bele az egész rokonság, a gyülekezet és az ismerősök előtt a nagy napon. Komlósi Piroska ezt a két szót, és ennek kapcsán az elégedettség és tisztelet témáját választotta a Kálvin Kiadó meghívására megtartott, csillagpontos előadása témájául. A pszichológus szakember egyaránt találkozik fiatal, házasság előtt álló párokkal és párt keresőkkel a Károli Egyetem docenseként, illetve házaspárokkal, akik a Református Házasság- és Családsegítő Szolgálatban vagy a Bethesda Kórházban keresik fel mint családterapeutát. Előadásának apropója két, a közelmúltban megjelent könyvünk: Szarka Miklós: Hatszemközt. Égető kérdések, éltető válaszok és a Házasságkönyv, Nagy Viktor Oszkár fotóival, az én szerkesztésemben.


Az elégedetlenség egyik jele lehet a párkapcsolatban az a kezdetektől jelen levő gondolat, hogy „nem tökéletes, de majd én megnevelem, majd mellettem megváltozik”. A kezdeti romantikus rózsaszín köd mindent és mindenkit tökéletesnek láttat, de ennek elmúltával általában nehezen fogadják a mai fiatalok párjuk hibáit, számukra meg nem felelő tulajdonságait – mondta Komlósi Piroska. Nem szívesen szembesülnek azzal, hogy maguk sem tökéletesek. A leendő házastársban keresett tulajdonságok az ellenkező nemű szülő jellemzői vagy annak szöges ellentéte. A szakember tanácsa, hogy gondoljuk ezeket végig, tudatosítsuk, amikor párt keresünk, és engedjük el a tökéletes férfi/nő ideálját a párválasztás alatt.
Egyre döbbenetesebben mutatkozik meg, hogyan telepszik rá a fogyasztói szemlélet legfontosabb kapcsolatainkra. Az elégedettség-elégedetlenség jó példája ennek. A fiatalok sokszor saját magukban nem biztosak: „Mi lesz, ha megunom, ha nem fogom tudni megállni, hogy mást keressek, ha nem lesz erőm kitartani mellette.” „Nem tudom, mit fogok gondolni róla évek múlva.” Az előrevetített elégedetlenség miatt nehezebb elköteleződni, és ennek gyökerét a szakember a fogyasztói gondolkodásban látta. A megvásárolt árut le lehet cserélni, ha nem tetszik, megérdemeljük, hogy a szebb, a jobb legyen a miénk. Hasonlóan a tisztelet hiánya, a tiszteletreméltó személyek leleplezése is kortünet, amit a média generál a befolyásolhatóbb, önálló véleményt nem alkotó, értékeket nem követő közönség kinevelése céljából. Ezek mind visszahatnak többek között a házastársi kapcsolatra is.

A hozzánk érkező, elakadással küszködő pároknak, már a problémájuk mélységeinek megismerése előtt is el tudjuk mondani azt, hogy ami van, azt ketten hozták létre 50-50%-ban, és ketten is tudják megoldani – mondta a pszichológus-családterapeuta. Szeretjük a másikat okolni, és kisebbíteni saját felelősségünket a problémákban – hangzott el. Még a visszahúzódóbb, csendesebb fél is részt vesz a családi kommunikációban, és ugyanannyit tesz hozzá egy-egy elmérgesedő helyzethez, mint nála esetleg hangosabb, dominánsabbnak tűnő párja. Talán ez a gondolat keltette a legnagyobb visszhangot a hallgatóság köreiben. A keresztyén emberek a megtérésben átélt bűnbánat, bűnbocsátás és megújulás mintájára a legbensőségesebb kapcsolatukban is bátran szembenézhetnek saját maguk és párjuk hibáival, és kereshetik a megoldásokat. Ha a maguk 50%-val hozzájárulnak jó megoldások megtalálásához, egyre jobban betöltik a házasságkötéskor tett ünnepélyes fogadalmukat, és nem elhanyagolható módon teszik boldogabbá saját hétköznapjaikat.

Mucsi Zsófi