A Reformátusok Lapjában jelent meg az alábbi könyvismertetés az Áprily-kötetről.
Az idei Ünnepi Könyvhét egyik legértékesebb kiadványa a Fenyő D. György példás gondosságú, igényes szerkesztésében, Imre Lajos válogatásában és grafikáival megjelent Áprily-emlékkötetet, amelynek szerzői között erdélyiek és anyaországiak egyaránt fellelhetők. Ez nem csupán egy könyv a könyvhetiek seregében, jóval több annál. Annak jele és bizonyossága, hogy a jövőben is érdemes lesz hasonló, a határokat, az egymástól elidegenítettséget az írott szó, a szeretetet, a hit erejével eltörlő vállakozásokba fogni. Gyógyíthatatlannak látszó sebek gyógyulhatnak így.
Az idei Ünnepi Könyvhét egyik legértékesebb kiadványa a Fenyő D. György példás gondosságú, igényes szerkesztésében, Imre Lajos válogatásában és grafikáival megjelent Áprily-emlékkötetet, amelynek szerzői között erdélyiek és anyaországiak egyaránt fellelhetők. Ez nem csupán egy könyv a könyvhetiek seregében, jóval több annál. Annak jele és bizonyossága, hogy a jövőben is érdemes lesz hasonló, a határokat, az egymástól elidegenítettséget az írott szó, a szeretetet, a hit erejével eltörlő vállakozásokba fogni. Gyógyíthatatlannak látszó sebek gyógyulhatnak így.
Már a könyv címlapja – Szalatnai József szép festménye – is megszólító erejű, hiszen a költő-fiú, Jékely Zoltán gyönyörű apaportréját, az Áprily Lajos halála évében, 1967-ben írott Kalap-koroná-t idézi:
Mosolygós vagy komoly köszöngetésekoly régimódi-illedelmesen,ahogy manapság tán senki sem köszön már,nagynak-kicsinynek ember-rangot adva.
Ez a válogatás, ahogyan címe is mutatja, a költészetet sem feledve mégiscsak a tanár Áprilyra helyezi a fő hangsúlyt, életének nagyenyedi, kolozsvári és budapesti éveiben. Ahogyan Fenyő D. György szerkesztői bevezetőjében olvashatjuk: „Költő és tanár, tanár és költő, milyen távoli területei ezek az életnek. A költő alkot, a tanár átad; a költő eredeti, a tanár közvetítő. A költő szabad, a tanár végrehajt; a költő alkotó értelmiségi, a tanár fegyelmezett közalkalmazott. A költő verseiben személyisége áll a középpontban, a tanár magyarázataiban a tárgy. A költő új perspektívákat villant fel, új lehetőségeket fogalmaz meg, a tanár a hagyományt közvetíti, a tradíciót élteti tovább. Költőt ismerni: kiváltság, tanárt ismerni: mindennapos tapasztalat… Vagy mégis közeliek? mindkettejük legfőbb munkaeszköze a nyelv: a költő általa formálja mondandóját, a tanár általa formálja diákjai személyiségét és tudását. Mindkettejük legfőbb hatóanyaga és munkaeszköze a személyiségük…” Ez a néhány, önmagával vitázó bevezető sor is jelzi: a tanár-költő, mint jelenség megítélése soha nem volt egyszerű dolog. A mi kis világunkban pedig különösen nem; itt e két hivatást mindmáig sokszor kijátsszák egymás ellen, az egyikben való alkalmasságot a másikban való alkalmatlanságnak balítélve. Igaz, a tanítás kevésbé látványos szolgálatát is vállaló költők többsége többnyire nem volt olyan harmonikus egyéniség, mint Áprily Lajos. A Nagyenyedtől a budai Baár-Madas Gimnáziumig ívelő szolgálati évek krónikásai változatos szempontok szerint járják körül Áprily felejthetetlen alakját: megszólal, három gyönyörű írásban is, olyan volt diákja, mint Nemes Nagy Ágnes Kossuth-díjas költő, Borzsák István, a jeles klasszika-filológus, de szót kapnak egykori tanártársak és diákok is. Akárki szólalt is meg, akárki vallott róla, e kötet minden sorában a „kalap-koronás” ember köszön vissza nekünk, ő, aki nagynevű költő-műfordítóként, tekintélyes, sokáig vezető állású pedagógusként is emberségesen, tisztelettel, szeretettel bánt embertársaival. Nem győzzük hangsúlyozni ezt egy olyan korban, amikor a vissza nem köszönések, a durva fölény gesztusai annyi sebet tudnak ejteni. Ahogyan dr. Domokos Józsefné Ozoray Márta írja: „Acélszürke – vagy mégis inkább katángkék? – szemének minden szelídsége mellett is mélyen fürkésző, kutató, lélekbe ható pillantása volt. Az emlékeket felidéző bevallja, hogy e nézés, e tekintet súlya alatt olyan érzése volt, mintha bírája előtt állna. Tekintetével megmért, felmért, megjegyzett magának mindenkit. Mégsem zsugorodott ettől senki kicsivé, nem. Várakozás és bizonyos megelőlegezettt megbecsülés volt a tekintetében.”
Mi is hát ez a vallomásfüzér? Hasznos érettségi tétel, vagy egyetemi vizsgai háttéranyag? Erdélyi és budapesti református iskolatörténet? Majdani Áprily-szavalóversenyek és évzárók méltó jutalomkönyve? Áprily Lajos eddigi portréjának kiegészítése-árnyalása? ORTE tanár-továbbképzési anyag? Igen, mindez, de mindennél több is. Hiteles, meggyőző etikai lecke arról, hogy sem a költői tehetség, sem bármiféle vezetői pozíció nem emelhet bennünket embertársaink fölé, csupán mellé, az ő szolgálatukra, szellemi lelki gyarapításukra, s megerősítésükre a nehéz időkben. Az, hogy Áprily épp a hazai „hitleráj” kezdetén vonult vissza a Baár-Madas Gimnázium éléről, önmagáért beszél. Egy tiszta ember – mint ő is – nem lehetett tettestárs sok, elkerülhetetlen, s magas erkölcsi normáihoz méltatlan eseményben. Így tehát, hangsúlyozom: ha rajtam múlna, ezt a könyvet minden református gimnáziumban tananyaggá tenném, intézményvezetők, tanárok és diákok számára egyaránt. Olyan tananyaggá, amely nemes, jóízű, helyenként kifejezetten szívet vidámító olvasmány, de egyszersmind kijózanító erejű is, mert egy olyan embert állít elénk, aki nem volt „bohém” és hisztérikus, nem volt hiú és magát fitogtató, s költői tehetségéért nem várt és nem fogadott el kiváltságokat. Például egy „költőfejdelem” önző, hiú és elefántcsonttoronyba zárkózó életét. Áprily Lajos, akinek a Baár-Madas volt élete szépséges Aranykapuja, nem szorult hamis aranyozású menedékekre. Pedagógusi énjének egyik legkomolyabb megbecsülése az, hogy Brassóban, ősei megverselt városában az egykori katolikus líceum – noha protestáns tanárember volt – most az ő nevét, az Áprily Lajos Főgimnázium nevet viseli.
Mi is hát ez a vallomásfüzér? Hasznos érettségi tétel, vagy egyetemi vizsgai háttéranyag? Erdélyi és budapesti református iskolatörténet? Majdani Áprily-szavalóversenyek és évzárók méltó jutalomkönyve? Áprily Lajos eddigi portréjának kiegészítése-árnyalása? ORTE tanár-továbbképzési anyag? Igen, mindez, de mindennél több is. Hiteles, meggyőző etikai lecke arról, hogy sem a költői tehetség, sem bármiféle vezetői pozíció nem emelhet bennünket embertársaink fölé, csupán mellé, az ő szolgálatukra, szellemi lelki gyarapításukra, s megerősítésükre a nehéz időkben. Az, hogy Áprily épp a hazai „hitleráj” kezdetén vonult vissza a Baár-Madas Gimnázium éléről, önmagáért beszél. Egy tiszta ember – mint ő is – nem lehetett tettestárs sok, elkerülhetetlen, s magas erkölcsi normáihoz méltatlan eseményben. Így tehát, hangsúlyozom: ha rajtam múlna, ezt a könyvet minden református gimnáziumban tananyaggá tenném, intézményvezetők, tanárok és diákok számára egyaránt. Olyan tananyaggá, amely nemes, jóízű, helyenként kifejezetten szívet vidámító olvasmány, de egyszersmind kijózanító erejű is, mert egy olyan embert állít elénk, aki nem volt „bohém” és hisztérikus, nem volt hiú és magát fitogtató, s költői tehetségéért nem várt és nem fogadott el kiváltságokat. Például egy „költőfejdelem” önző, hiú és elefántcsonttoronyba zárkózó életét. Áprily Lajos, akinek a Baár-Madas volt élete szépséges Aranykapuja, nem szorult hamis aranyozású menedékekre. Pedagógusi énjének egyik legkomolyabb megbecsülése az, hogy Brassóban, ősei megverselt városában az egykori katolikus líceum – noha protestáns tanárember volt – most az ő nevét, az Áprily Lajos Főgimnázium nevet viseli.
Petrőczi Éva
Fenyő D. György (szerk.)
Áprily tanár úr
Tanulmányok és emlékezések Áprily Lajos nagyenyedi, kolozsvári és budapesti éveire
ISBN 978 953 558 178 8; 140×200 mm; 192+2 oldal; keménytáblás; 2500 Ft
Áprily tanár úr
Tanulmányok és emlékezések Áprily Lajos nagyenyedi, kolozsvári és budapesti éveire
ISBN 978 953 558 178 8; 140×200 mm; 192+2 oldal; keménytáblás; 2500 Ft
Az Erdélyi Református Egyházkerület és a Kálvin Kiadó közös kiadása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése