Több mint tíz nyelven szólalt meg az Ó- és az Újszövetség első könyve, a Genezis és Máté evangéliuma, a magyar mellett afrikaansul, szuahéliül, etióp amhariul, arabul, perzsául, szlovákul, szlovénül és még sorolhatnánk. Az első pünkösdi tanítványok bátorságával léptünk fel a templomlépcsőn felállított olvasóállványhoz, hogy Isten igéjét tolmácsoljuk a város egyik legforgalmasabb terén járó-kelő, meg-megálló, érdeklődő vagy bosszús, hálás vagy felháborodott járókelőknek. Az alaphelyzetből fakadóan elmondhatjuk, hogy a bibliaolvasás talán sokkal nagyobb hatást gyakorolt ránk, olvasókra, mint azokra az emberekre, akik hallgatták. De az is igaz, hogy csak akkor vettük észre, milyen sokan is hallgattak bennünket hat órán keresztül, amikor befejeztük, elköszöntünk, összepakoltuk a hangosítást, a molinókat, és láttuk, hogy szinte kiürült a tér: eltűntek a padokon és a padok mögötti betonszegélyen üldögélő emberek. Két éve, 2008-ban, a Biblia évében, a múzeumok éjszakájához kapcsolódva egy egész napon keresztül olvastuk a Bibliát – innen jött az ötlet, hogy hasonló eszközökkel igyekezzünk felhívni a figyelmet a pünkösd jelentőségére és Isten igéjének életformáló erejére. Úgy véljük, hogy itt az ideje (sőt, már régen itt van), hogy azok az emberek, akik életük igazi zsinórmértékeként tekintenek Isten igéjére, a Szentírásra, és ezt az élményt csak ajánlani tudják másoknak is, kiálljanak a „közterekre”, ahol ezernyi más, mérhetetlenül silányabb „üzenet” már évtizedek óta egyre hatékonyabban sulykolódik bele a járókelők tudatába. Az a mintegy 46-50 ember, aki velünk olvasott hétfőn, érezte, hogy ezt így folytatni kell. Fogjuk.
Pecsuk Ottó (MBTA)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése